Kezdőlap Tholpavakoothu Kiállítás

Tholpavakoothu Kiállítás

Június 26. - Augusztus 1.

Kedves Mélyen Tisztelt Árny-játékos Publikum!
2021. Június 26. és Augusztus 1. között egy igazi különleges indiai bábmúzeumba hívunk Bennőtöket!

KERALA, a tradicionális indiai templomi árnyjáték, a TOLPAVAKOOTHU központja. Innen érkezik a kiállításra Ramachandran Pulavar gyűjteménye is, melynek bábjai a KARAKULIT Fesztivál óta a MárkusZínház társulatának tagjai.

Krishnan Kutty Ramachandra Pulavar családja 12 generációóra visszamenőleg őrzője és követője egy ősi hagyománynak. Családi tradícióként örökíti át az indiai Kerala állam egyedülálló templomi árnyjátékát a Tholpava koothu-t.

Az árnyjáték a tamil eposz, a Kamba Ramayana-ból kiválasztott verseire épül. Az előadások tamil nyelven, szólalnak meg nagyszámú szankszkrit és malayalam szóhasználattal. A bábokat szarvasbőrből készítik, a vásznat kókuszolaj mécsesekkel világítják meg. Az előadás különös zenei kísérete dobokkal, cintányérokkal és dudasípokkal szólal meg.

A tholpavakoothu előadásai a Baghawati templomok mellé épített speciális színházi épületben, a koothu madamokban zajlanak januártól májusig terjedő időszakban Az előadások este 10 körül kezdődnek és pirkadatig tartanak.

Míg az átlag közönség számára egyszerű szórakozást jelentenek ezek az előadások, addig a hívek vallási áldozatnak tekintik. Felajánlásokat tesznek a történet bizonyos epizódjainál, hogy a bábos imádkozzon értük, a jólétért, aratásért, a gazdagságért, jó házasságért…

Kiállításunk Augusztus 1-ig látogatható, előzetes bejelentkezést követően, az esti órákban.
Bővebb információkért, időpont egyeztetéshez keressetek bennünket bizalommal!

A belépőjegy ára: 1200 Ft/fő

A MárkusZínház társulata, és a Karakulit team

Tholpava Koothu

A Tolpava Koothu (bőr-báb-játék) előkelő helyet foglal el Kerala ősi művészeti formái között. Alkalomszerűen, rituális istentisztelet keretében mutatják be Bhagavati (istennő) templomaiban Palakkadban és a szomszédos vidékeken. A Tolpava Koothu témája mindenkor a Rámájana története. Az előadást az erre a célra épített és a templomokhoz tartozó úgynevezett Koothu madam színházban adják elő. A különböző karakterű bábokat finom bőrből vágják ki a megfelelő formára és méretre, amelynek az árnyékát vetítik egy fehér vászonra.
A Pava Koothu általában az éves utsava fesztiválon a bhagavati templomokban bemutatott játék. Úgy tartják, hogy az istennő egészen a kezdettől a végéig figyeli az előadást, ami örömmel tölti majd el. Ez a hiedelem egy legendán alapszik, amely a mai napig tartja magát a Pava Koothu-előadók és rajongóik körében.
Réges-régen élt egy Darika nevű asura (démon), aki még az istenekre is veszedelmet jelentett, és elviselhetetlen fenyegetettségben tartotta a rishit (látnok, költő, bölcs) és az embereket. Hogy elpusztítsák ezt az asurát, a haragos Lord Síva a nyakára tekeredő Kala Kooda-ból megteremti az istennőt, akit Bhadrakalinak (a bhagavati tüzes, heves formája) nevez. Bhadrakali hosszú csatában végül megölte Darikát. Történt azonban, hogy amíg Bhadrakali küzdelme folyt, Ráma legyőzte és megölte Rávanát (az ősi hindu eposz antagonistája, a Lanka szigeterőd démon királya). Ily módon Bhadrakali nem lehetett szemtanúja Ráma Rávana felett aratott győzelmének, amiért igen elszomorodott. Azért választották a Rámájana történetét a Tolpava Koothu számára, hogy ezzel Bhadrakalit engeszteljék. A Tolpava Koothu előadói általában a Vellalachetti, Nair és Ganaka kasztokból kerülnek ki.
Amint már említettük, a Tolpava Koothu témája a Rámájana története, amely felöleli Sri Ráma életét születésétől a koronázásáig. Huszonegy részen keresztül mutatják be huszonegy napon át…

A színpad

A bábelőadások számára állandó színházak épültek különféle templomok részeként. Ezeket Koothu madamnak nevezik és olyannyira pozícionáltak, hogy pontosan a templom istennője felé néznek, akinek, úgy tartják, jelen kell lennie, hogy tanúja legyen az előadásnak. Ez az építmény magasan a padlószint fölé emelkedik, három oldalán takarás, felette fedés található. Kavalappara Aryan Kavu Templomában, ami híres a Tolpava Koothu előadásairól, a színpad 11,43 m hosszú, 3,81 m széles és 1,53 m magas.
Összesen 63 Koothu madam található Palghatban és környékén, de efféle színházak léteztek korábban több mint száz templomban is. A színpad elülső részét elfüggönyözik egy fehér anyaggal, az Ayapudavaval. Ennek a függönynek az alsó felét fekete anyaggal borítják, a Patala, vagy más néven a másvilág reprezentálására, míg a fehér rész a földet és a mennyet jelképezi. A függöny mögé némi távolságban egy hosszú és keskeny fa deszkát rögzítenek 1,30 m magasságban. Ez a deszka a színpad teljes szélességét jelenti. Az árnyjátékhoz szükséges lámpákat is erre a deszkára helyezik, ezeknek a neve Vilakkumadam.

A bábok

A bábokhoz szarvasbőrt használnak, mert úgy tartják, hogy a szarvasbőrnek szakrális és tiszta tulajdonságai vannak. Amikor megtisztították és megszárították a bőrt, felrajzolják rá a báb körvonalait. A következő lépés a bábok formázása alapos véséssel. A fekete árnyékuk az, aminek a vászonra kell vetülnie, így a szarvasbőr természetes vastagságát gondosan megtartják. A bőrt óvatosan vágják meg, hogy a bábok formái, arckifejezései akkurátusan tükröződjenek az árnyékaikban. Apró lyukakat ütnek a bőrbe, hogy kiemeljék az árnyékot, és ehhez a kényes munkához legalább egy tucat különböző alakú és méretű vésőt használnak.
A bábot teljes hosszúságában, pontosan a tengelye mentén egy bambusz rúdra rögzítik. Ezzel akadályozzák meg, hogy a bőr elgyengüljön vagy meghajoljon a széleken. Körülbelül 130 bábot használnak a Rámájana teljes bemutatásához. Hogy segítsék a bábok felismerését és megnyerővé tegyék őket, művészi színekkel festik ki őket. Minden fontos történetbeli karaktert három, különböző pozícióban lévő báb jelenít meg: ülő, sétáló és harcoló. Általában a bábnak csupán egyik keze rögzített, olyan pózban, hogy mozgatni lehessen, a végtag mozgatható ízületei pedig anatómiájukat tekintve helyesek. Ennek oka egyszerű, ahhoz, hogy a báb az íjat és a nyilat is tartani tudja egy közel- harcban, mindkét kezét használnia kell. Azok a bábok, amelyek állatokat és madarakat jelenítenek meg, másfajta ízületekkel készülnek.
A természetes látványok megjelenítéséhez, mint például a fák, a tó, a hegy vagy a tenger, külön erre a célra készítenek bábokat. Hasonlóképpen készülnek bábok elefántot, lovat, majmot, pávát, más madarakat vagy állatokat mintázva.
Egy fontos karakter, például a Sri Ráma egy sétáló pózban általában 79 cm hosszú és 46 cm széles. Rávana dimenziói a harcos pózban 80 cm és 68 cm. Ha tanulmányozzuk a bábok formáját és az arckifejezésüket, felfedezhetjük bennük a hasonlóságot Kerala ősi templomainak szobraival és freskóival. Ha megfelelően tárolnak egy bábot, akár száz évig is használható marad.

Ramayana - A történet

Rám herceg nemes uralkodó család sarjaként született. Bölcs ifjú lévén, mindenki arra számított hogy apja, Dasharartha király örököse lesz a trónon, Ajódhában. Mostohaanyja azonban rábírta a királyt, hogy Ráma helyett saját fiát, Bharátát tegye meg utódjául. Ráma ígéretet tett apjának, hogy nem tör a trónra, és önkéntes száműzetésbe vonult az őserdőbe szépséges feleségével Szítával, és testvérével Lakshmanával.

Különös, mitikus, spirituális világ volt ez az erdő. Istenkereső bölcsek, varázslók és gonosz démonok lakták, akik hol segítették, hol megzavarták Rám és családja életét. Lakshmana bambuszfát és leveleket gyűjtött, amiből kunyhót építhettek, de vadállatok támadtak rá. Miután elriasztotta a vadakat, rábukkant egy hatalmas fára, és kivágta. Ám nem vette észre, hogy egy démon a fa alatt épp meditált, és a fával együtt az ő fejét is levágta véletlenül. Sajnálattal és szomrúan tért haza. Befejezték a kunyhó építését…

Soorpaneka királylány az erdőben bolyongott, mikor találkozott Rám herceggel, és szerelemre lobbant iránta. Feleségül akart menni hozzá, de Rám visszautasította. Akkor a lány Lakshmanát választja, de ő is kikosarazza. Haragjában megtámadja Szíta hercegnőt, de Lakshmana megvédi a lányt, és levágja Soorpankha orrát és fülét. A sebesült királylány nyomban felkereste testvérét, Rávanát, Srí Lanka királyát, és arra kérte, hogy álljanak bosszút. A király Mareecha mágushoz fordult, hogy varázserejének segítségével aranyszarvas képében bűvölje el Rámát, amíg ő megszerzi a szépséges asszonyt. Így is tettek.
A varázsló kecses szarvasként elcsalta Rámot Szíta mellől. Mielőtt a szarvas elillant volna, Rám lenyilazta. Ekkor a szarvas visszaöltötte démoni alakját, és Rám hangján segítségért kiáltozott. Szíta meghallotta a kiáltást, és sürgette Lakshmanát, hogy a bátyja segítségére siessen. Lakshmana védelmi varázskört rajzolt a kunyhó köré, és meghagyta Szítának, hogy semmiképpen se lépjen ki a házból.

Közben Rávana király szent csuhát öltött, és alamizsnáért könyörögve érkezett a házhoz. Mikor a varázskörön nem tudott áthatolni, kunyhóstól, kertestől vitte magával a riadt asszonyt.
Egy hatalmas sas megtámadta Rávanát, hogy kiszabadítsa Szítát. Gigászi küzdelem volt, végül a vad Rávana levágta a sas szárnyait, és immár szárnyas szekéren repült tovább Srí Lankába, ahol démonasszonyokkal őriztette a szomorú Szítát.

Rám herceg Hanumánt, a Majom fejedelmet hívta segítségül hitvese felkutatásához és kiszabadításához.
Hosszú, nehéz, véres háború indult el Rávana király és Rám herceg seregei között. Hanumán fejedelem csapataival végül sikerült legyőzni Ráwanat. Kiszabadították Szítát, és Rám herceg visszatért szülőhazájába, Ajodhába, ahol fényes ceremónia kíséretében megkoronázták.

2,627RajongókTetszik
234KövetőKövetés
12FeliratkozóFeliratkozás

Előadások